Azok, akik valamilyen háziállatot tartanak tudják, hogy milyen fontos az, hogyha kedvencüket baj éri, megfelelő segítő kezekbe kerüljenek. Dr. Lehner Zsolt állatorvost is nap mint nap aggódó gazdik keresik fel. Vajon, hogyan lesz valakiből állatorvos, és milyen nehézségekkel jár ez a szakma? Zsolttal többek között ezekről is beszélgettünk.

–                Gondolom gyermekkorodban ti is tartottatok otthon kutyát, cicát vagy más kisállatot…

Igen, az egész családban megvan az állatok szeretete. Mindig fontosnak tartottuk, hogy legyenek kisállatok a ház körül vagy éppen benne, mindig voltak kutyáink, de mellette macska, nyúl, tengerimalac, teknős stb. is gyakran előfordult. E mellett nagyszüleim haszonállatokat is tartottak, náluk is sok időt töltöttem el gyerekkoromban.

–               Mikor vált számodra egyértelművé az, hogy az állatok gyógyításával szeretnél foglalkozni?

Ez sokkal inkább egy folyamat volt, de az általános iskola vége fele már foglalkoztatott a gondolat. Egyrészt gyerekkoromban szerettem az állatokat, imádtam a természetfilmeket, lenyűgöztek a világ csodái, az állatvilág különösen, és az élő szervezet működése. Ennek megfelelően szívesen tanultam a biológiát és mivel érdekelt, jól is ment. Másrészt azt tudtam, hogy nem akarok számomra unalmas munkát végezni vagy ingerszegény környezetben dolgozni. Ez a veszély jelenleg sem fenyeget, az állatorvoslás ezen területe tökéletes kombinációja az elméleti és gyakorlati tevékenységnek. Sokszor egy napra jut műtét, belgyógyászati kezelés, tanácsadás, termékértékesítés is.

–            Mi az, ami   még a felvételi időszakban foglalkoztatott és érdekelt?

 Az az igazság, hogy akkoriban is sok dolog érdekelt, de annyira az állatorvosit tűztem ki célnak, hogy ha nem vettek volna fel újra nekimentem volna a következő évben. Ezért a pályaválasztás küszöbén, a felvételi időszakban is az volt a B terv, hogy mindenképp valami biológiával kapcsolatos szakra jussak be, aztán egy év múlva újra állatorvosi és akkor több tapasztalatom és pár elfogadtatható tantárgyam is lesz. Ezért beadtam a jelentkezésemet, például biológus, élelmiszeripari mérnök és még néhány egyéb szakra. De sikerült az állatorvosira felvételt nyernem a túljelentkezés ellenére is.

–           Az egyetemi éveid alatt, milyen nehézségekkel találtad szembe magad?

 A tananyag mennyiségével főleg, és hogy mennyi időt és energiát kell belefektetni, mire a végére érünk. Mivel az állatorvoslásnak sok területe van, a rendelőkben nyújtott szolgáltatásokon túl a haszonállattartásban, a kutatásban, a közigazgatásban is vannak állatorvosi feladatok, ezért a képzés során minden területet más-más hangsúlyt kap, valamilyen szinten mindenhez kell érteni, vagy legalábbis mindenből le kell vizsgázni. Ez mennyiségben többszöröse a kellemesnek, vagy akár a közepes erőfeszítéssel megtanulhatónak. Voltak olyan tantárgyak vagy témák, amelyek kevésbé érdekeltek, mert tudtam, hogy nem azzal fogok foglalkozni és tény, hogy a többség ettől még érdekes is volt akár, de amikor nincs rá időd akkor nincs rá időd, akkor fontossági sorrend van. Ott rá kellett jönnünk, hogyan lehet a saját teljesítőképesség határát addig elképzelhetetlen mértékben kitolni.

–           Bár sokan nem gondolnák, de a te szakmádban is sok esetben szükség van a türelemre és az empátiára…

 Természetesen. Egyrészt az állat fele, hiszen sokszor a viselkedésével jelzi mi a probléma, ez nem mindig dönthető el annyival, hogy lázas vagy nem lázas, részletesebb vizsgálatot és megfigyelést igényel. Másrészről a gazdi és tulajdonos fele, hiszen ő keres fel engem, hogy egy számára gondot jelentő állapotot megoldjunk, akkor tudunk jól és hosszú távon együttműködni, és én akkor tudok hatékonyan segíteni, ha ezt megfelelően tudjuk kommunikálni és mindkét fél számára előnyös az együttműködés.

–         Pszichológiát tanultatok?

 Nem, pedig kéne. Én legalábbis örültem volna neki, ezért magamtól utána szoktam olvasni dolgoknak, ha szükségét érzem, hogy egy adott folyamatra vagy jelenségre jobban rálássak. Úgy gondolom, ha valaki elkezd dolgozni azon a területen, ahol mások megsegítésével szeretne sikereket elérni, és minőségi szolgáltatást szeretne nyújtani, annak muszáj folyamatosan képeznie magát. Aki úgy gondolja, hogy a diplomával befejeződött a képzése, az egy idő után nem tud a világ változásaira megfelelően reagálni. Ezért szükséges a folyamatos önképzés és fejlődés, akár egy új és hatékonyabb műtéti eljárást nézünk, akár azt, hogy hogyan érdemes egy rendelőt megjeleníteni a közösségi oldalakon.

–          Sok esetben a gazdik tanácsra szorulnak…

 Igen, a munkánk nagy részét teszi ki az úgymond tanácsadás, amikor az állat nem azonnali segítségre szorul, a problémáján nem per pillanat segítünk, hanem a gazdival részletesen átbeszéljük az otthoni teendőket, mit hogyan csináljon, mikor kell esetleg visszajönni és mikor nem szükséges. Ezek hosszabb beszélgetések is lehetnek, van hogy húsz perc-fél óra is lehet, sok esetben ez jelenti a megoldást hosszabb ideje fennálló problémákra vagy más veszélyek megelőzésére. Ott vannak azok a gazdik, akik állata szakorvosi segítségre szorul, ők is ha hozzám jönnek be, tőlem kell hallják, hogy mi a probléma, ezzel miért és hogyan kell az adott terület szakorvosáhozhoz foldulni, ott mire számíthat, az utókezelés melyik részét végzi a szakrovos és melyik részével elég ha visszajön hozzám. Amíg ezt megbeszéljük a kutya megeszi az összes jutalomfalatot a rendelőben és nincs kifogása.

Pifkó Szera

Forrás: CsütörtökBlog